Magyarország én így szeretlek...ja nem

Sokszor elmélkedtem már azon, hogy szélmalomharcnak tűnik a kutyák mentése. Agyaltam mi lehet ennek az oka. Felszámolunk egy szaporító telepet, nyitnak helyette két másikat. 

MOST NAGYON NEM LESZEK NÉPSZERŰ...

Egyik részről arra jutottam, hogy a jelenlegi törvényekkel a hátuk mögött az állatvédők szinte tehetetlenek. Persze mentik, a menthetőt, de sajnos kevesen vannak, végesek a férőhelyek, és az anyagi források is. Itt rögtön képbe is jön a jó öreg magyar mentalitás...Ha megjelenik egy új szervezet a meglévők nem, hogy örülnének neki, inkább elkezdik piszkálni. Nem azt látják egy új csapatban, hogy de jó lesz segítség, hanem azt, hogy na még egy szervezet, aki elviszi tőlünk a pénzt. Rivalizálnak egymással ahelyett, hogy összefognának. Tudom sok olyan csaló van, aki csak kéreget az állatvédelemre hivatkozva és arra használja ezt a nemes ügyet, hogy a népszerűségben ússzon, vagy parádézzon az emberek előtt, mert mekkora állatmentő, de csak egy jól megkreált marketing az egész. 

Hallottam már olyat is, hogy egyik szervezet szidta, rossz színben tűntette fel a másik szervezetet az őket felkereső emberek előtt. Mindenki félti a maga koncát. Sajnos azt látom, hogy Magyarországon az állatvédelem nem az állatokról szól - tisztelet a kivételnek. Egyes szervezetek nem azt tartják szem előtt, hogy a mentett állatoknak mihamarabb gazdájuk legyen, hanem azt, hogy ők minél többet adjanak örökbe. Nem számít, hogy utána visszakerül a "gazdától", csak onnan vigyék őket, mert azzal jól lehet kampányolni. Emellett a többi szervezetet lehúzzák ahelyett, hogy ajánlanák a másikat, hátha ott van olyan állat, aki jobban passzol az örökbefogadóhoz.

Szerintem pedig arról kellene szólnia, hogy minél hamarabb a megfelelő gazdihoz kerüljenek a megmentett lelkek, tök mindegy, hogy ki mentette meg. Hiszen bárhonnan fogadnak örökbe az emberek, egy lélek révbe ért és egy hely felszabadult, ahová bekerülhet egy újabb rossz sorsú teremtmény. Nem erről kellene szólnia? Nem kellene a hétköznapokban is összefogni, nem csupán akkor, amikor szaporító telepet kell felszámolni? Persze láttam erre is példát. Vannak nagyon menhelyek, akik segítenek a szerényebb lehetőségekkel rendelkező menhelyeknek, gyepmesteri telepeknek. 

De sajnos ott vannak azok, akik más munkájával vannak elfoglalva és már az elején keserű szájízt okoznak az új szervezeteknek/csapatoknak azzal, hogy üdvözlés helyett és ahelyett, hogy igyekeznének megismerni, rögtön kioktatással kezdik. Amolyan "Ki a fasz vagy Te itt de már rögtön tarhálsz" címszóval, de mindezt persze úgy előadva, mintha jó szándék vezérelné. Mivel menthetetlenül naív vagyok még azt is elfogadom, hogy talán tényleg jóindulat vezérli az ilyen embereket/szervezeteket, csak a kommunikációja szar. Rögtön így kezdeni Nekem inkább kioktatásnak és bekóstolásnak tűnik, mint jó tanácsnak. Ha előbb megkeresik a másikat, kulturáltan megkérdezik az újaktól, hogy kik ők, mivel foglalkoznak, milyen terveik vannak és a hab lenne a tortán, ha még együttműködést/segítséget is felajánlanának az új szervezetnek, akkor azt mondom, így már építő jellegű kritika. De rögtön a pénzét félti, ahelyett, hogy feltérképezné, hogyan tudna együttműködni az újakkal, miben tudnának segíteni az újak. Pláne, ha mindezt egy olyan szervezettel/csapattal teszik, aki ráadásul nem is "konkurencia" (bár alapból hányingerem van ettől a rivalizálástól...), hanem pont azért jött létre, hogy a már meglévő szervezetek munkáját segítse, De rögtön így bekezdeni... na mindegy. Mind mások vagyunk...

ENNYIT A SZERVEZETEKRŐL...

Másik oldalról sajnos ott van az emberek hozzáállása. Ami azért elég összetett. Nyilván jobb fizetések mellett jobban megengedhetnénk maguknak az emberek, hogy tenyésztőtől vegyenek kutyát. Mint tudjuk ez kis hazánkban nem most fog bekövetkezni. Így sajnos a szaporító telepek felszámolása valóban szélmalom harc. Mint ahogy amiatt is, hogy a felelős állattartás valami misztikus, felfoghatatlan varázslat az emberek számára - és itt ismét hatalmas nagy TISZTELET a kivételeknek, akik hála az égnek egyre többen vannak. Szerencsére egyre többen jutnak arra a döntésre, hogy csomagtartóból vásárlás helyett inkább felkeresnek egy menhelyet és örökbe fogadnak. Viszont az örökbefogadások során még mindig érződik, hogy nem azért fogad örökbe, hogy a kutyán segítsen. Még mindig ott vannak az igények, hogy legyen kicsi, fiatal, diplomás és csak akkor legyenek igényei, amikor éppen ráérek vele foglalkozni. Aztán pedig max, ha nem jön be visszalöki a menhelyre. Persze, amikor ezek után nem kap kutyát vérig van sértve, mert mi az, hogy ő segíteni akar és szivességet tesz, mert felszabadul egy hely és így bánnak vele... Vagy a másik kedvencem a kölyök kutyához ragaszkodó idősek... "mert nem akar temetni, mert ő azt nem tudná feldolgozni". Az nem baj, ha közben ne adja a jó isten, de ő hal meg és a kutya összetörik, az örökösök pedig csak a jussot kérik a kutyát azt köszönik szépen nem.

Szóval ez is sokszor olyan szélmalom harcnak tűnik. Persze az lenne az ideális, ha már gyermek korban természetessé tennénk a felelős állattartás. Vannak is erre kezdeményezések. Szerencsére azt tapasztalatom, hogy egyre nyitottabb a társadalom, amíg olyan felnőttek gyerekeit próbáljuk jobb belátásra bírni, akik az öreg, beteg, vagy épp energiabomba kutyát menhelyre löki, mert nem bír vele, addig ez is harc is elég nehéz. Hisz a gyerekeknek példamutatás kell. Hiába papolok neki, hogy ez nem jó így, ha otthon azt látja, hogy ez a megoldás.

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." 

                                                      - Antoine De Saint-Exupéry -