Lucy's Diary- Weekdays

Legalább egy hónapja nem jelentkeztem. Igazán nagy áttörések nem voltak az elmúlt időszakban, így nem tudtam miről is számolhatnék be. Ez amolyan összecsiszolódós hónap volt. Egyre inkább kezdek beilleszkedni Rita családjába. Kevesebb összezörrenés van a négylábú tagokkal is. Bár velük azért eléggé meggyűlik a bajom. Nem hibáztatom őket, hiszen új vagyok, úgymond betolakodó. Egy újabb kutya, aki megosztja a gazdi szeretetét. Óriási a szeretet igényem, legszívesebben napi 24 órában csak bújnék és vakargattatnám a pocakom, de Yoda és Stitch ugyanígy van ezzel. Ebből aztán jó nagy ramazurik szoktak következni. Néha össze is bunyózunk azon, hogy ki üljön Rita ölébe és kik a lába mellé két oldalon a kanapén. Bár Rita igyekszik igazságos lenni, mindenkit egyformán szeretgetni, de mi azért lejátszuk ezeket a meccseket.

A másik sarkalatos pont négylábú társaimmal, a kaja kérdése. Mi menhelyes kutyák ugyanis nagyon féltjük a pocakunkat. Tudjuk milyen éhezni... hiába kapunk rendszeresen és eleget enni menhelyen, majd az új családunknál, foggal-körömmel védjük sokszor még a már kiürült tálat is. Hát igen... ha valaki közelebb jön hozzám evés közben, arra morgok, vicsorgok. Igyekszem a tudomására hozni, hogy a pocakom szent és sérthetetlen. Szóval mindenki húzzon a kajámtól.

Ez akkora méreteket öltött nálam a korábban már említett kisebb mentális zavaraim miatt, hogy még a saját farkamtól is elkezdtem védeni az ételt. Ebből is adódtak bonyodalmak... annyira felhergeltem magam, hogy több alkalommal véresre haraptam a saját farkam. Szerencsére Rita nagyon odafigyel rám és meghozta azt a nem könnyű döntést, hogy amputáltatja a farkincámat. Sajnos ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Átestem a műtéten, kiszedték a varratokat. Jelenleg azt várom, hogy szép legyen a műtét helye és lekerüljön végre ez a förtelmes búra a fejemről. Ekkor fog kiderülni, hogy a beavatkozás segített-e a helyzeten. Ugyanis előfordulhat, hogy ha a farkincámat nem tudom támadni, áttérek a lábamra és azt kezdem el bántani. Remélem nem így lesz, mert az nem sok jót ígér.

Rengeteg szeretet kapok átmeneti családomtól, főleg Ritától. Hihetetlen türelme van hozzám. Talán éppen ezért elkezdtem magam biztonságban érezni, és már egyre kevesebb dührohamot kapok akkor is, amikor épp nem kapok nyugtatót. Sokat kísérletezünk. Gazdim minden lehetséges megoldást kipróbál, hogy megmentsen. Szoktam kapni nyugtató hatású gyógynövényes étrend kiegészítőt. Az Rex Kutyaotthon Alapítványon keresztül szerzett nekem nyugtató tápot is. Ez utóbbit nem igazán szeretem, de mindenféle kreatív megoldásnak köszönhetően azért sikerül belém varázsolni. Mit mondjak...Rita elég makacs ezen a téren.

Most, hogy végre itt a jó idő, rengeteget mozgok is. Yodával és Stitchel minden nap elkísérjük Ritát a munkába, és most már a futtatóban tudunk lenni egész nap. Játszhatunk egymással, labdázhatunk, beszélgethetünk az otthon lakóival. Este pedig, ha időben végez, akkor szoktunk egy nagyot hancúrozni a kutyaiskola helyszínéül szolgáló füves területen. Van, amikor még játszó pajtások is akadnak, hiszen itt mindenki hozza magával kedvenceit. Előfordul, hogy akár heten, nyolcan is összegyűlünk és viháncolunk. Hazafelé úton ilyenkor nagy a csend. Minden négylábú alszik a kocsiban, aztán otthon kaja után folytatjuk ezen tevékenységünket. Jól el szoktunk fáradni. Ilyenkor az én idegeim sokkal kisimultabbak. Nem dühöngök, csak élvezem az otthon melegét, nyugalmát és a rengeteg simogatást, amit kapunk.